szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Interjút adott a Telexnek Gundel Takács Gábor, amelyben többek között arról beszélt, miért reagál a közéleti eseményekre, és hogy miként gondolkodott a munkájáról akkor, amikor még a köztévénél dolgozott.

A Szájer-féle cikk nem arról szólt, hogy ez az ember kicsoda és mit csinált, hanem hogy mindennek fejében még hülyének is néz minket. Mert azt meri mondani, hogy ez egy botlás volt. Bocsánat, ez nem botlás, hanem bukás volt. És én, mint magyar állampolgár, a civil társadalom egy tagja jelezni szerettem volna, hogy ne tessék engem hülyének nézni

– mondta Gundel Takács Gábor a Telexnek adott interjújában azzal kapcsolatban, miért bírálta kemény hangú cikkben Szájer Józsefet, miután kiderült, hogy részt vett egy brüsszeli házibulin, amelynek végén szökni próbált a rendőrök elől.

A műsorvezető, kommentátor a lapnak elmondta, sok visszajelzést kapott arról, hogy a Szemléleken megjelent írása kemény cikk volt, de ő nem érezte annak: úgy véli, "valószínűleg csak nem szoktunk hozzá, hogy valaki feltegye a kezét, és azt mondja, hogy szerintem hülyének tetszenek nézni minket".

A Telex arra is rákérdezett, hogy keresztény közéleti szereplőként Gundel Takács Gábor hogy viszonyul ahhoz a kérdéshez, hogy az egyik politikai oldal kisajátította a „keresztény életmód” meghatározását. A műsorvezető szerint ezzel kapcsolatban dolguk lenne az egyházaknak is. „Mert amikor egy jobboldali portálon olvasok egy cikket arról, hogy mi keresztények és ti liberálisok – biztos, hogy a kettő kizárja egymást? –, és szerepel benne az, hogy a „jó kurva anyátokat”, akkor ott probléma van. Aki igazán keresztény, és nem csak valami köpönyegként, megkülönböztető jelzésként veszi magára, az nem beszél így, mert ez egészen álságos. És legalább ilyenkor ki kellene állniuk az egyházaknak, és azt mondani, hogy jó napot kívánok, nem ez a kereszténység.”

Az interjúban szóba került az is, hogy Gundel Takács Gábor hogyan próbálta függetleníteni magát a köztévénél. A műsorvezető, kommentátor leszögezte: 1983 óta sokféle csatornánál dolgozott, sokféle főnöke volt, sok irányzat váltotta egymást, de ő televíziós maradt.

„Amikor a köztévénél kezdtek kumulálódni a dolgok, azt gondoltam, hogy a televíziós az én vagyok, meg a kollégáim, és nem azok, akik éppen most ülnek a negyedik emeleten. Mert azokat nagyon sokszor és nagyon gyakran leváltják, én viszont évtizedek óta ugyanott vagyok. Mindig azt gondoltam, hogy nem nekem kéne innen elmenni, hanem azoknak, akik tönkreteszik a köztévét. Csak hát jött egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy ezt nem tudom tovább csinálni, mert olyan helyzetbe hoztak, ami számomra vállalhatatlan volt, és tönkretette volna a hitelességemet.”