Az igazság az, hogy a digitális oktatásra az akkori körülmények között nem lehetett felkészülni. Azok a pedagógusok, akik mindenféle képzéseken részt vettek, azt tanulták, hogy a digitális technológiák hogyan segíthetik az iskolai oktatást. De az, hogy mindenki otthon van, teljesen más tészta. Ami tavasszal történt, az nem digitális oktatás volt, sokkal inkább egy digitális dzsungelharc, túlélés” – mondta a Népszavának Aáry Tamás Lajos.

Előfordult olyan eset, hogy jelezték neki, hogy egyes iskolákban, ha a gyerekek nem jelentkeztek fel, nem látták az aktivitásukat, elkezdtek elégtelen osztályzatokat adni. „Akkor én azt kérdeztem: na jó, de felhívtátok-e a gyereket vagy a szüleit, hogy minden rendben van-e vele, vannak-e eszközei? Vagy elképzelhető, hogy ő a legidősebb testvér és neki kell vigyázni a kisebb testvéreire, amíg a szüleik dolgoznak? Addig ne kezdjünk büntetni, amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy a gyerek tényleg csak „ellógja” az órákat.”

Aáry szerint, ha ide számítjuk az okostelefonokat is, koránt sem volt egyébként olyan rossz az eszközellátottság, mint amilyenre számítani lehetett. 94–95 százalékos lefedettséget saccol. Olyanról nem tud, hogy valakinek azért kellett évet ismételnie, mert nem voltak eszközei és ezért nagyon lemaradt. Sőt, az általános bukási arány jóval alacsonyabb volt 2020 végén, mint korábban.

Az ombudsman beszélt a Színművészeti-ügyről is, korábbi álláspontját megerősítette: jogtalanul függesztette fel az oktatást az egyetemet fenntartó alapítvány.

„Egy egyetemet fenntartó intézmény vagy alapítvány az oktatást nem szüntetheti meg. A parlament dönthet így, de akinek az a feladata, azzal a céllal jött létre, hogy fenntartsa és működtesse az intézményt, egy dolgot biztos nem tehet, mégpedig azt, hogy az oktatást megszünteti. Ezen a kormányhatározat sem változtathat. Ebben a kérdésben az Alaptörvény az irányadó, amit sem a rendkívüli helyzet, sem pedig egy kormányhatározat nem írhat felül.”